• Részletes program
• Harcművészeti bemutatók
• Mátyás Beatrix elé indul
• Beatrix érkezése
• Bevonulás a városba
• Díszszemle
• Az esküvői képek
• Királyi lakoma
• Szubjektív gondolatok - bevezető gyanánt
• A ceremóniamester
• Felvonulások, fogadások, szertartások
• Férfiakat Szelistyének!
• A makrancos hölgy
• Farsa Allegoriche
• A királyi vacsora
• Tűzijáték
• Mátyás, az igazságos
• Apróságok Beatrixról
• A reneszánsz
• Mátyás és a művészet
• A baranta története
• Kezdőlap
Szubjektív gondolatok - bevezető gyanánt
„Valaha, régen, még gyermekkoromban, gyakran gondoltam el a hallott és olvasott mesék számomra legkedvesebb motívumát, amikor a legkisebb királyfi elnyeri a szépséges királykis­asszony kezét és hét országra szóló lako­dal­mat csapnak” - vezeti be a rendezvényt a főrendező. »
Kattintson a nagyításhoz!
A királyi vacsora
Pazar lakomát ígér az esküvői étlap: pozsár-
derék, szömörcsög, bérbécs, kígyóhal, töltött tikfik, kacsa, liba és megannyi más pecsenye kerül a király asztalára. A nézők fóliában sült ökröt kapnak.»
A játék hitele
A Királyi Esküvő fő moz­za­natai Corvin Mátyás és Aragóniai Beatrix eskü­vőjének valóságos esemé­nyeire épülnek, amelyek túlnyomó része városunkban zajlottak le. »
A tűzijáték
Magyarországon az első nagyobb tűzijátékot Mátyás és Beatrix esküvőjén rendezték. A látványosságot a német matematikus és csilla­gász, Regiomon­tanus készítette. »
Kattintson a nagyításhoz!
Mátyás, az igazságos
Mátyás király, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia a legismertebb királyunk Szent István után. A keménykezű, ugyanakkor legendásan igazságos király alakját mesék is őrzik. »
Kattintson a nagyításhoz!
Farsa Allegoriche
Vásári színjáték Beatrix szépségéről, erényéről és megpróbáltatásairól. Képmutogatás, feslett és festett életképek középkori stílusban. »
Kattintson a nagyításhoz!
1476. december 16., szombat

A FELVONULÁSOK
A MENYASSZONYFOGADÁS
AZ ESKÜVŐI SZERTARTÁS
Történeti adatok, érdekességek, adalékok a lejátszott eseményekhez
A Reneszánsz Királyi Esküvő fő mozzanatai Corvin Mátyás és Aragóniai-Nápolyi Beatrix esküvőjének valóságos eseményeire épülnek, amelyek túlnyomó része kevés híján 529 évvel ezelőtt zajlottak le városunkban.

   Az első ezek közül a városból való kivonulás mozzanata, amely a királynak Székesfehérvárra történő megérkezése másnapján, 1476. december 9-én, egy hétfői napon történt meg. Mátyás ekkor, menyasszonya közeledésének hírére, Csór község irányába, mintegy félmérföldnyire ment eléje, ahol az első találkozás megrendezésére már korábban egy tábort állítottak fel. Programunkban ezt az eseményt a Városház térről 13 órakor induló menet jelképezi.

   A város határában egykor meglévő fogadótábor hangulatát a Bregyó Szabadidőcentrum északnyugati végében teremtettük meg, ahol már szombat délelőtt is számtalan érdekes esemény, harcművészeti bemutató és játékos program várja a felnőtteket és gyermekeket egyaránt. Ezek természetesen a király megérkezése után érik el csúcspontjukat, amikor a menyasszonyára várakozó király a korban még ritkaságnak számító tűzfegyverek működését és egy kopjatöréses lovagi tornát tekint meg.

   Ezután érkezik meg a menyasszony, akinek fogadtatása lényegében szintén az egykori eseményeknek megfelelően történik. Azt leszámítva, hogy a hercegnőt nem Újlaky Miklós bosnyák király, hanem Bánffy Miklós, Mátyás egyik legbensőségesebb híve kísérte a fogadásra, minden valóban úgy történt, ahogyan láthatjuk: Mátyás valóban lesietett emelvényéről menyasszonya elé, és valóban egy csodaszép gyűrűvel ékesített virágcsokrot kapott üdvözlésképpen, és így tovább... Különös figyelmesség volt Mátyás részéről, hogy ezután menyasszonya hivatalos üdvözlését Rangoni Gábor egri püspökre bízta, hiszen a püspök maga is olasz származású - veronai születésű - volt. Ugyancsak ekkor üdvözölték a menyasszonyt azok az uralkodók és követek, akik uruk megbízásából sereglettek Székesfehérvárra. Egyenként üdvözölte a hercegnőt a szász, a bajor és a liegnitzi herceg, akik személyesen jelentek meg az ünnepi alkalomból, valamint a sziléziai, csehországi hercegek követei, az olasz fejedelemségek és városállamok küldöttei. A követek természetesen magyarázattal szolgáltak uruk távolmaradására és ékes szavakkal tolmácsolták a jókívánságokat. Mi ezeket az üdvözlőbeszédeket egyetlen, tipikus mozzanatba sűrítettük össze. Érdekes és a korabeli hierarchiát jól tükröző sajátossága ezeknek az üdvözléseknek az üdvözlő és a válaszoló személye. Mint láthatjuk, Mátyás hivatalosan nem személyesen, hanem Rangoni Gábor közvetítésével üdvözli a hercegnőt, aki viszont személyesen válaszol a köszöntésre. Őt a hercegek és követek személyesen üdvözlik, ő viszont nem személyesen, hanem első udvarhölgye útján válaszol nekik. Hát igen! Akkoriban ilyesmi bonyolította az életet...

   A menyasszony fogadását követő, a városba történő bevonulás is hiteles mozzanatok sorozata. Olyannyira az, hogy a bevonulás közben megtörténő három közjátékból kettő is említést kap az egykorú leírásokban. Feljegyezték, hogy a menet során két lovag valóban összecsapott a menet előtt, s ez az összecsapás oly hevesre sikeredett, hogy nem csak a lovagok estek ki nyergükből, de még a lovak is a földre zuhantak. Ugyancsak megtörtént az egyházi üdvözlés a városkapu előtt, amely a kor jellegzetes szokása volt, s a későbbi, budai bevonuláskor is sor került rá. Itt, Székesfehérvárott, az „összes lelkészi kar, főpapok és szerzetesek várakoztak, s rövid üdvözlő beszéd után” vezették a menetet a városba. Hogy a beszédet ki tartotta, arról nem szól a feljegyzés, de valószínűsíthető, hogy ez Vetési Albert veszprémi püspök lehetett, mint a koronázásra is jogosult egyházi méltóság, tehát a jelenlévő egyházi személyek közül rangban az első.

   A városba megérkezvén Mátyás, Beatrix és a kíséret Szent István bazilikájában hálaadó szentmisén vett részt, feltehetően a szerencsés megérkezés alkalmából. Mivel ezen a misén dramaturgiailag fontos esemény nem történt, játékunk során ezt az esti művészeti program nyitószámával, az „olasz” zászlóforgatók produkciójával helyettesítettük. Az azonban megint hiteles mozzanat, hogy ez után a menyasszony fáradtságára hivatkozva kér engedélyt a visszavonulásra, s a király ekkor a szállására kíséri, majd maga is szállására tér.


   A játékunk második napján látható esküvői szertartás valójában két eseményt - két szentmisét - egyesít magában. Az első ezek közül 1476. december 12-én, csütörtökön történt, még mindig Székesfehérvárott. Szent István bazilikájában pontifikálták azt a misét, amelynek keretén belül Beatrixet magyar királynővé szentelték fel és koronázták meg. Talán furcsának tűnhet, hogy a hercegnőt még az esküvő előtt ilyen magas méltóságra emelték, de valójában nem is ez történt. Mátyás ugyanis már korábban, követei útján, még Nápolyban feleségül vette Beatrixet, így tehát megkoronázásakor Beatrix hivatalosan már magyar királyné volt. A koronázási szertartásnak volt egy másik érdekessége is. Az akkori magyar közjog szerint ugyanis a királynői eskü letételét a veszprémi püspöknek, a felszentelést viszont az esztergomi érseknek kellett elvégeznie. Utóbbit a veszprémi püspök csak az esztergomi érsek távolléte vagy akadályoztatása esetén „extraordinatio” végezhette. Nos, ekkor éppen egy ilyen rendkívüli helyzet adódott, ugyanis Beckensloer János esztergomi érsek, még az év tavaszán, Mátyás örökös ellenségéhez, Frigyes császárhoz szökött.

   Ugyancsak a koronázási szertartás része volt az a mozzanat, amelynek során Mátyás több főnemes ifjút ütött lovaggá, köztük Francesco herceget, Beatrix testvéröccsét is. Játékunkban mi ezt az eseménysort az ő lovaggá ütésével szimbolizáljuk. Csakhogy gondot okozott, hogy a források nem tesznek említést róla, milyen rend lovagjává ütötték a fiatal vitézeket. Úgy tudjuk ugyanis, hogy Mátyás korában magyar lovagrend nem volt. Mátyás maga ugyan tagja volt az Aranygyapjas rendnek, az azonban kevéssé valószínű, hogy a fiatalokat máris ebbe az előkelő rendbe fogadták volna be. Így tehát a legvalószínűbb változatnak az tűnt, ha a fiatal Francescot a király aranysarkantyús lovaggá avatja, akiknek lovaggá ütése a későbbi királykoronázások során is szokás volt.

   Az eljátszott esküvői szertartás második összetevője maga az esküvő. Erre már nem Székesfehérvárott, hanem Budán, a Nagyboldogasszony templomában került sor, 1476. december 15-én, vasárnap. Az esküvői szertartást valóban Rangoni Gábor egri püspök celebrálta, és természetesen részt vett rajta Vetési Albert veszprémi püspök is, aki ekkor már - amint ez szokásban volt - a királynő főkancelláriusa is volt. Természetes az is, hogy részt vettek a szertartáson mindazok a magyar és külföldi főurak és követek is, akik a királynő koronázásakor is jelen voltak. A két szentmise összevonása tehát a történetséget egyáltalán nem sértette meg.

   Az esküvőt követő királyi lakomát természetesen szintén Budán rendezték. De hisz lehetett volna akár Székesfehérvárott is, mert volt lakoma bőven, mindkét városban, s mivel egy lakomának nemigen vannak történelmi vonatkozásai, nyugodtan hozhattuk be a játékunkba.
 
 


© fehervar.net 1476-2005.
Impresszum