Hunyadi Mátyás második felesége, a szép, de szigorú Aragóniai Beatrix
királyné már koronázási lakomája alkalmával elérte, hogy a szigorú asztali
szertartásrendet megváltoztassák. A határozott feleség férjénél elérte, hogy
a koronázási, majd az esküvői lakoma ünnepi asztalánál a királyi pár mellett
csak a közvetlen rokonok és a legelőkelőbb követek foglalhassanak helyet.
Aragóniai Beatrix nevéhez fűződik a királyi udvar reneszánsz
pompájának megteremtése, emellett például az Európa-szerte ritkaságnak
számító ráckevei szerb ortodox templom alapítása is.
1489-ből kelt az a feljegyzés, amely beszámol arról, hogy Beatrixnek egy, a Csepel-szigeten
tartott lovasbemutatóján cigány muzsikusok húzták a talpalávalót. Állítólag a
lóverseny szüneteiben tisztes honoráriumért hegedűjátékkal szórakoztatták az
egybegyűlteket. Ez az első említése annak, hogy a hazai cigányok
muzsikusként jeleskednek.
Sokáig azt hitték, hogy a törökök hozták be a sakkot Magyarországra.
Tévedés. Hazánkban a sakkjáték legrégibb nyomát 1335-ben, Róbert Károly
idejében találjuk. Az első név szerint is ismert magyar sakkozó nő volt,
mégpedig Aragóniai Beatrix.
A legenda szerint hazánkban Aragóniai Beatrix kíséretében érkezett itáliai,
nápolyi szakácsok honosították meg a marcipánt. Mátyás király és Beatrix
lakodalmán a számtalan finomság között ugyanis egy marcipánból készült sakk
készlet örvendeztette meg a vendégsereget.
Beatrix jöttével (és részben kedvéért) a művészibb énekkar és olasz trovatorik
váltották fel a magyar hegedősöket Mátyás udvarában. Beatrix zenei ízlését a
nápolyi udvar formálta. Énekkarának létszáma 1483-ban 13 fő volt, és ez
megfelelt a korabeli gyakorlatnak. Beatrix zenemestere a nagy tekintélynek
örvendő franko-flamand zeneszerző és zeneelméletíró, Johannes Tinctoris volt. A
királyné csepeli uradalmában cigányzenészek muzsikáltak, a király asztalánál
magyar dal hangzott, a hegedősök, igricek még értő közönségre találtak.
|