Királyi esküvő

Mátyás király Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia, akit Vitéz János irányításával humanisták nevelték. A magyaron kívül latinul, németül és csehül beszélt, műveltsége meghaladta a korabeli főurakét, nem véletlenül ő a legismertebb királyunk Szent István után. És az utolsó magyar király is, hiszen utána már az idegen uralkodók jöttek.

   Mátyás uralkodása alatt a magyar királyság helyzete megerősödött, külpolitikailag is gyarapodott, virágzott a belkereskedelem, fejlődött az ipar és sosem látott fejlődésbe kezdett a kultúra (például csak a pápa könyvtára volt nagyobb, mint Mátyásé).

   Bár Mátyásnak sokfelé és sokáig kellett hadakoznia, mégis tudta biztosítani az ország belső rendjét. A királyi hatalom megerősítése mellett tiszteletben tartotta a nemzet jogait is: fontosabb intézkedéseket a gyakorta összehívott országgyűléseken szavaztatott meg. Igazságossága legendássá vált: az ország törvényeinek betartását egyaránt kérte számon a főurakon és az egyszerű embereken, akik panaszaikkal személyesen fordulhattak a királyhoz is.

   Mátyás 1490. április 6-án Bécsben halt meg. A főurak kettős temetést rendeztek számára, Bécsben ravatalozták fel és Székesfehérvárott helyezték sírba. Az ország három hónapos nyílt gyászt tartott utána. Nagy volt a szomorúság a nép körében: Bonfini szerint a katonák bőkezű vezérüket gyászolták, a polgárok kormányzójukat, a nép pedig igazságos királyát siratta. Külföldön is meggyászolták, hiszen ő volt az, aki Magyarországot a török elleni védekezés erős bástyájává tette, megvédve Európát a keleti támadástól.

   Mátyás király legendás alakja a népmesékben is megjelent: az igazságos és bölcs király a jókat bátorította, a rosszakkal szemben kérlelhetetlen szigorral lépett fel, a tévelygőkkel pedig megbocsátó volt. A mesék azért is születtek róla, mert halála után nehéz helyzetbe került az ország: a nemzet egyetlen mentsvára az lehetett, ha tovább éltette magában az igazságos király alakját, életművének értékeit.